Nem érdemes azzal számolni, hogy engedékenységi kérelem esetén a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) megelégszik a részére szolgáltatott bizonyítékokkal és nem tárja fel teljeskörűen a jogsértés körülményeit. Egy nemrég zárult versenyhivatali ügy egyértelművé tette, hogy ha a vállalkozás bizonyítékot tart vissza vagy más módon félrevezeti a hatóságot, a jogsértés feltárására irányuló erőfeszítései jóval kedvezőtlenebb megítélés alá esnek, mintha az engedékenységi eljárás során jóhiszeműen járna el. A GVH által folytatott versenyfelügyeleti eljárások többféleképpen indulhatnak el. Az ügyek jelentős részének lefolytatására azért kerül sor, mert a vállalkozást bejelentik a GVH-nál. A bejelentő lehet egy versenytárs, egy a verseny tisztaságát féltő érdekvédelmi szervezet, egy megkárosított fogyasztó, vagy akár egy olyan szemfüles személy is, aki korán reggel a munkába menet kihallott a rádióreklámból egy általa jogsértőnek tartott kommunikációrészletet a reklámozott termékkel összefüggésben. Emellett ott vannak azok az ügyek, amelyeket a GVH hatáskörében eljárva saját maga indít az általa észlelt torzult piaci folyamatokra tekintettel vagy pedig valamely más hazai vagy külföldi hatóságtól kapott jelzés alapján. Az ügyindítás harmadik útja antitröszt ügyekben pedig az, amikor az eljárás megindítását maga a jogsértő vállalkozás kezdeményezi azáltal, hogy engedékenységi kérelmében feltárja és bizonyítja a jogsértést a GVH előtt, amelynek maga is résztvevője volt.

Mi vesz rá egy vállalkozást arra, hogy felfedjen egy olyan jogsértést, aminek akár éveken keresztül maga is résztvevője volt?

Természetesen számos egyedi tényező befolyásolhatja a vállalkozás ilyen irányú döntését, azonban abban a GVH-nak a jogsértést feltáró vállalkozások irányában tanúsított engedékenységi politikája is minden bizonnyal kiemelt szerepet játszik. A GVH-val való együttműködés esetén ugyanis lehetőség van a versenyfelügyeleti bírság alól teljesen vagy részlegesen mentesülni, mivel a kartellek és a vételi vagy eladási árak rögzítésére irányuló egyéb jogsértések felderítéséhez és megszüntetéséhez fűződő közérdeket a jogalkotó fontosabbnak ítéli, mint a jogsértésben részes vállalkozás megbírságolásához fűződő közérdeket.

Jóhiszeműség híján azonban nem érdemes elindulni a GVH-val való együttműködés útján

Ha megfogalmazódott a vállalkozásban az engedékenység keretében feltárható jogsértésnek és a jogsértést alátámasztó bizonyítékoknak a GVH tudomására hozatala, az engedékenységi kérelmet a teljeskörűségre törekedve, valós információkat szolgáltatva kell a hatóság részére benyújtani. Ellenkező esetben ugyanis a GVH-val való együttműködés (vagyis lényegében az együtt nem működés) nem szolgálja a közérdek érvényesülését és a GVH nem tudja honorálni a vállalkozás jogsértést felfedő erőfeszítéseit. Mi sem bizonyítja mindezt jobban, mint az a közelmúltban lezárult versenyhivatali ügy, amelynek során a GVH mintegy 135 milliós bírságot rótt ki három, mezőgazdasági gépek és alkatrészek kereskedelmével foglalkozó vállalkozásra, amiért azok színlelt versenyben felosztottak egymás között legalább 16 különböző, mezőgazdasági és egyéb gépek beszerzésére kiírt hazai tendert és amelyben a GVH-hoz engedékenységi kérelemmel forduló vállalkozások semmilyen formában sem mentesülhettek a versenyfelügyeleti bírság kiszabása alól. Az ügy érdekessége, hogy a háromból két vállalkozás is önfeladással jelentkezett a GVH-nál a bírság csökkentésének reményében, utóbb azonban kiderült, hogy félrevezetően informálták a hatóságot. A két vállalkozás szinte egyszerre, néhány nap különbséggel fedte fel saját kartelltevékenyégét a GVH-hoz benyújtott engedékenységi kérelemben. A GVH vizsgálata azonban feltárta, hogy az önként jelentkező vállalkozások nem folytattak jóhiszemű együttműködést a versenyhatósággal. A vállalkozások ugyanis csak eseti, elszigetelt egyeztetésekként írták le az összejátszásokat, de valójában minden egyes közbeszerzési pályázaton egyeztettek egymással, amelyen indulni tudtak, vagyis rendszerszerűen összehangolták a közbeszerzésekkel kapcsolatos tevékenységüket. Emellett a GVH részére szolgáltatott bizonyítékok csak részlegesek voltak, ezért a jogsértés jellegét, formáját, terjedelmét illetően félrevezetőek voltak. Emellett letagadták a kartell írásos bizonyítékainak létét is, amelyek a GVH vizsgálata során utóbb mégis felbukkantak. Az ügyben eljáró versenytanács hangsúlyozta, hogy az engedékenységi kérelmezőkkel szemben támasztott együttműködési elvárás a teljes eljárásra irányadó, azaz még ha a kérelmező meg is ad valamennyi rendelkezésre álló információt a jogsértésről az ügyindítást megelőzően – amely a kérdéses ügyben nem volt állapítható –, akkor is szükséges folyamatosan együttműködnie a hatósággal, aminek hiányában az engedékenységi politika által kínált kedvezményekben nem részesülhet a vállalkozás. A két vállalkozás azzal védekezett, hogy az engedékenységi kérelmeik benyújtásakor csak kevés idő és részleges információk álltak rendelkezésükre, ezért nem tudták a megjelölt pályázatok teljes kontextusát megfelelően bemutatni. A Versenyhatóság azonban nem vette figyelembe az érvelést, egyrészről ugyanis a hiányolt információkat a vállalkozások később sem önként, hanem vizsgálói felhívásra osztották meg a hatósággal, másrészt mindkét engedékenységi kérelmező először nem végleges kérelmet nyújtott be, azaz a GVH időt biztosított számukra, hogy a kérelem benyújtásához, a jogsértés bizonyításához, tisztázásához szükséges belső vizsgálatokat még az engedékenységi fázisban lebonyolítsák, és a feltárt információkat a hatóság rendelkezésére bocsássák. A GVH egyértelműen úgy ítélte meg a helyzetet, hogy a jogsértést felfedő két vállalkozás a hiányos és félrevezető tájékoztatás miatt nem részesülhet az engedékenységi kérelmet benyújtó vállalkozásoknak járó bírság elengedésben vagy csökkentésben. A GVH ugyan honorálta, hogy a vállalkozások önként szolgáltattak bizonyítékokat, valamint nem vitatták a feltárt tényeket, és ezért az egyiket 8%, míg a másikat 12%-os bírságcsökkentésben részesítette, azonban megállapítható, hogy a jogsértést felfedő vállalkozások jóval rosszabbul jártak, mintha teljes körben együttműködtek volna a GVH-val. Ha a vállalkozás a jogsértés feltárását választja, elengedhetetlen, hogy azt a megfelelő formában és módon tegye meg, ellenkező esetben nem tudja kiaknázni a GVH engedékenységi politikájában rejlő kedvezményeket.